Kezdve a legegyszerűbbel: a BESZÉLGETÉS. Az internetes kommunikáció hátulütője, hogy egyre kevesebb a személyes társas érintkezés. Az éterben történő üzenetváltás gyors, egyszerű, kényelmes…fel sem kell kelni a fotelből, kimozdulni a házból ahhoz, hogy a világ bármely pontján lévő ismerőseinkkel (vagy ismeretlenekkel) pillantok alatt kontaktba lépjünk. Ez valahol jó is, hiszen bizonyos értelemben kitárul előttünk a világ. Abból a szempontból viszont romboló, hogy sokaknál egyre kevesebb az igény a személyes találkozásokra. A közösségi portálokon keresztül látszólag rengeteg mindenről és mindenkiről megtudunk ezt-azt, de ez csak a felszín. Sokszor tartalom nélkül. A szemkontaktus, a közös nevetés, az érintés nem pótolható a chat-ablakban.

A mesterséges intelligencia chatGPT alkalmazása még személytelenebbé teszi a „beszélgetést”. Ok, szórakoztató, érdekes, még tanulni is lehet általa. Bármilyen témában pillanatok alatt okos válaszokat tud adni. Komoly szövegeket ír, meséket, akár verset is. Mindezt úgy, hogy nincs mögötte valós személy. Észre sem vesszük és hosszú órákra a kütyünkhöz láncol ez a program…megannyi színesebb, egészségesebb, izgalmasabb élménytől elszakítva.

Másik kreatív találmány az AI képalkotó alkalmazása. Fantasztikus csodagrafikákat lehet ennek segítségével létrehozni. Ami gyönyörködteti a szemet, és zsugorítja az elmét, a kreativitást. Egy valótlan világba repít. És még büszkék is vagyunk magukra, hogy milyen különleges képet alkotunk! Pedig nem a mi dicsőségünk…csak marionett bábuként mozgunk egy nem létező térben. Amivel nincs semmi baj, ha megtaláljuk az egészséges egyensúlyt. Arra is figyeljünk, hogy a gyerekeinknek mit közvetítünk! Ha azt látják, hogy a szülő kezéhez nőtt a telefon, ő sem fog másképp élni. Ha a szülő könyvet olvas, kertészkedik, kirándul, sportol, találkozik a barátaival, neki is ez lesz a természetes.